2012. március 13., kedd

Az első feljegyzett túlgondolásom

    Ma a németórám kellős közepén, amikor épp a padon feküdtem, mert pont nem látott rám a tanár, felmerült bennem egy kérdés, amit rögtön a mellettem ülő barátnőmnek szögeztem. Persze mindent csak hallásból ismerek, tapasztalatom nincs, de pont ezért ötlött fel ez a dolog:
Szerelmes leszel. Felfedezitek egymás jó és rossz tulajdonágit. Rózsaszín felhők, virág, csoki... de aztán egy bizonyos időkorláton belül talán túlságosan is megismeritek egymást, elkényelmesedik a viszonyotok, természetessé válik. Egyszerűen nem tudjátok fenntartani az érdeklődést. Nagyon sok kapcsolat ilyenkor megy tönkre. Ilyenkor lehet, hogy áltatják magukat az emberek még, hazudnak maguknak és egymásnak. Együttmaradnak, de akkor is süllyesztő az egész.
     Szóval akkor mire is jó az egész? Arra a kevés időre ameddig frissek vagytok egymásnak? Utána mi van? Vagy ez csak egy példa a sok közül?
A barátnőm csak bólogatott és azt mondta, neki is ezért ment tönkre a kapcsolata. Szerinte, ha most újra összejönnének megint ugyanolyan izgalmas lenne mint az elején.
Nem akartam neki mondani, hogy igen max az 1 hétig utána minden visszacsúszna a régi kerékvágásba és pont olyan lenne int előtte.
     Szóval... összegezve. Ha most ilyen fiatalon csak 1,5-2 évig bírod a barátoddal/barátnőddel (tisztelet a kivételnek) mi lesz akkor ha feleségül mész/veszel valakihez/valakit? Vagy akkor pont azért lesz más, mert más szándékok vezérelnek és érettebb vagy? Vagy az az igazi szerelem, ez meg egészen más? Rohadt bonyolult lehet fenntartani a másik fél érdeklődését akármilyen ez az érzés.
Igazából nagyon sok ellenpélda van erre. Sokszor olvasom, hogy megismerkedtek 16 évesen és azóta és boldogan élnek. Ezt már huszonévesen mesélik. Szóval mégis létezik tündérmese?
Valaki magyarázza meg : D

Igen. Ez vagyok én... mindent túlgondolok. ;)




Miny

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése