Régen nagyon sok novellát alkottam, eleinte csak lovakról, aztán elkalandoztam más témák felé.
Itt egy részlet abból az írásomból, ami számomra a legkedvesebb. A sztorija elég légből kapott, nem tudom honnan jött. Elég régi, furcsa viszaolvasni, egészen máshogy fogalmaztam. Talán nemsoká átfomázom :D
Na akkor itt is van:
" Bámultam a semmibe, a kietlen utcákba. Elmerengve hallgattam egy dalocskát. Azt sem tudom honnan jött, de nem is érdekelt, én is dúdolni kezdtem. Bágyadtan jártam az utcákat, de hirtelen egy éles hang felriasztott az álmodozásomból. Felkaptam a fejemet. Mi volt ez?
És akkor megláttam Őt. Felemelt fővel, rótta a köröket egy kis szökőkút körül, de most megállt. Rám emelte azt a mindent tudó tekintetét és nyerített, mintha azt mondaná: Mire vársz?! Kövess… "
(Elveszett a ködben... - részlet)
A történet egy lányról szól, aki felkerekedik, hogy meglelje önfejű lovát Siennat, aki ismeretlen okból kifolyólag eltűnt. A lány égen-földön keresi, közben rájön, hogy valami nem stimmel vele. Nem látja senki? Vagy csak nem méltatják szóra? A történet mindenre választ ad.
---------------------------------------------------------------------------------
De nemcsak főhősünk fejében szól egy dal ;) Én most épp ezt hallgatom:
Miny
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése